Saláta - növénytörténet és termesztési ajánlások

A saláta vagy hagymás saláta az Aster családba tartozó zöldségnövények neve. A saláta az egyik legősibb növény, amelyet a Földközi-tengeren termesztettek. A saláta az Észak-Afrikában, Ázsiában, Dél- és Nyugat-Európában fellelhető vadon élő körzősalátából származik. Az ókori egyiptomiak ismerték a salátát, a perzsa királyok értékes zöldségnek tartották és csemegeként tisztelték, az ókori görögök nemcsak étkezésre, hanem gyógynövényként is használták a salátát. A rómaiak a salátát kitűnő desszertnek tartották, a későbbi időkben étvágygerjesztő előételeket készítettek belőle. A salátát nemcsak frissen fogyasztották, hanem mézzel és ecettel pácolták is. A salátát Európában XIV. Lajos idejében kezdték termeszteni.

A saláta ma is az egyik kedvenc nyári zöldség, amely értékes vitaminforrásnak és számos, az ember számára hasznos mikroelemnek számít. Nehéz olyan nyári lakost találni, aki nem termeszt salátát.

A saláta nem túl szeszélyes növény, de a jó termés érdekében használhatja tapasztalt agronómusok tippjeit.

• A salátát nem savanyított, termékeny talajra kell vetni.
• A salátaágyak ásványi műtrágyáihoz szuperfoszfátra, karbamidra és kálium-szulfátra van szükség.
• A talaj savassága korrigálható pelyhes mész vagy dolomitliszt hozzáadásával (legfeljebb 200-250 gramm négyzetméterenként).
• A saláta a vegetációs időszakban a gyökértáplálkozásra is érzékeny.
• A komposzt alkalmazása jelentősen növeli a termelékenységet.

Kora tavasszal kezdődően a saláta magvakat közvetlenül a talajba lehet vetni. A levélfajták nyílt terepen egész nyáron termeszthetők.

A salátát vessük sorokba, amelyek közötti szélesség legalább 15-20 cm. A magok ültetési mélysége legfeljebb 1,5 cm, legfeljebb 30 magot vethetünk egy méterenként.