Növekvő csipkebogyó

A csipkebogyó hatalmas mennyiségű különféle vitamint és segédanyagot tartalmaz szerves és ásványi anyagokban. A csipkebogyó növényt különféle területeken használják - gyógyászatban, kozmetológiában, hagyományos orvoslásban, belsőépítészetben és közvetlen fogyasztásban (kompótok, bogyók és csipkebogyó levelek alapú teák).

A csipkebogyót többféleképpen szaporítják: bokor felosztásával, dugványokkal, magvakkal, rétegezéssel és gyökérszívóval.

Ahhoz, hogy a csipkebogyót gyökérszívóval neveljük, először 1-2 évig faiskolában kell nevelni, és a növényt teljes körűen gondozni kell. A csipkebogyó legtöbb fajtája zöld dugványokból is termeszthető, de a legelismertebb módszer a csipkebogyó magvak felhasználásával történő termesztése.

A csipkebogyó magon keresztüli termesztéséhez a talajnak jól trágyázottnak, lazának és gyakran nedvesnek kell lennie. A mag megszerzéséhez barna bogyókat gyűjtenek, amelyekről a pépet leválasztják, és a magokat (magvakat) a hűtőben, nedves homokban tárolják a vetésig. A csipkebogyót jobb ősszel vetni, így a rétegződési folyamat télen megy végbe, és a palánták a következő év tavaszán jelennek meg.

Szó szerint egy évvel a növény vetése előtt meg kell kezdeni az összes szükséges feltétel megteremtését: meg kell szabadítani a talajt az előző terméstől, és ennek megfelelően meg kell művelni 20-25 cm mélységig. Ha a talaj savanyú, akkor meszezni kell. Ezután meg kell trágyáznia a talajt ásványi és szerves anyagokkal.A palántákat 60/60/60, illetve 0,7-1,2 méretű lyukakba vagy árokba vessük.

A palánta gyökereit agyagcefrében kell feldolgozni, majd az ültetési lyukba kúp alakú gumóba helyezni, és a gyökereket óvatosan elosztva földdel megszórni, a talajt tömöríteni kell, és bőséges öntözésről gondoskodni.

Mivel a növény nem öntermékeny, több, azonos virágzási periódusú, keresztbeporzású fajtával kell ültetni.