A képen látható rebarbara évelő növény

A képen látható rebarbara egy évelő növény, nagy rizómával; nagy levelek hosszú, vastag levélnyéleken ülnek. A levélnyélek akár 80 cm hosszúak, 4 cm vastagok és 1 kg tömegűek lehetnek, színük pedig zöldtől vörösig változik, eltérő színmélységgel. Ezek a tulajdonságok a rebarbara fajtájától függenek. A rebarbara a hajdinafélék családjába tartozik. Hazája Kelet-Ázsia, ahol már korszakunk előtt is ismerték tulajdonságait. De Európába csak a 18. században került.

A rebarbara hidegtűrő növény. Jól tűri az árnyékos helyet, mivel nem igényel bőséges napfényt, de a szárazságot nem bírja. Nedves talajt igényel. Az enyhe szárazság is rossz hatással van a levélrozettára, a levelek gyengék, a levélnyél elveszti lédússágát, érdessé, rostossá válik.

A rebarbara levélnyelét zöldségek fogyasztására használják.. Ízét és táplálkozási jellemzőit tekintve almához hasonlítanak. Szerves savakat, pektint, ásványi sókat és vitaminokat tartalmaznak, amelyek nagyon jótékony hatással vannak az emberi egészségre.

Rebarbara a képen gyorsan érik és májusban fogyasztható. Amikor még olyan kevés a gyümölcs és zöldség. Kompótok, zselék, pite töltelékek, kvas, gyümölcslé és bor készítésére használják.

A hagyományos orvoslás vizelethajtóként és hashajtóként használja a rebarbarát. Növeli az étvágyat, részt vesz a máj tisztításában és segít megelőzni a hányást.

Ugyanitt a rebarbara akár 10 évig is nőhet, és jó levélnyél-termést hozhat.Ültesse termékeny talajba, alacsony talajvízzel. Ültetés előtt vigyen fel szerves trágyát, 2-3 vödör trágya vagy komposzt négyzetméterenként. A második évben a növény méhszárakat fejleszt, amelyek nagymértékben kimerítik azt. 3 évente adjunk hozzá szerves anyagot 1-2 vödör/négyzetméter arányban.

Reprodukció magvakkal vagy vegetatívan, azaz a gyökerek felosztásával készül.