Mangolda termesztése otthon

Ez a csodálatos növény nem csak nézni szép, de rendkívül hasznos a szervezet számára is. A mángoldot külső hasonlósága miatt lombhullató répának is nevezik. Élelmiszerként ágyásban, szépség kedvéért virágágyásokban és teraszokon termeszthető, mivel nagyon díszes.

A mángold otthon termesztése nem nehéz. A növény nem különösebben igényes, magvakkal szaporítják, a talajnak termékenynek kell lennie, gyepföldből, humuszból és durva homokból 1: 1: 0,5 arányban kell állnia.

A növényt időben és bőséges öntözésre van szüksége leülepedett vízzel, télen az öntözővíznek szobahőmérsékletűnek kell lennie, és 20 naponta egyszer kell műtrágyázni. Jó gondozás mellett két hónap múlva már lehet aratni.

A mángold kétéves növény, második évében zöld virágokkal és magvakkal terem.

Sok mángoldfajta létezik, amelyek színükben és alakjukban különböznek egymástól. A lombhullató cékla fehér, sárga és piros szárú, és a levelek színe is változhat, göndör és hullámos formájúak.

Az ókorban a növényi mángoldot „római káposztaként” ismerték, és nagyra értékelték az ókori Görögországban, Rómában, Babilóniában, Indiában és Japánban. Ez a zöldség nem termel gyökérzöldséget, csak a szárat és a leveleket eszik, amelyek rendkívül gazdagok fehérjében, ásványi sókban, cukrokban és sok vitaminban, különösen karotinban.

Ez a hasznos zöldségnövény népszerű és jól használható Európában és Keleten, de nálunk sajnos méltánytalanul feledésbe merült.

Az étkezési céklát, egy olyan gyökérnövényt, amelyet ma gyakran és szívesen használunk, a mángold más vadon élő répafajokkal való hibridizálásával nyertük.